A németországi Bad Griesbachban, hosszan tartó, súlyos betegség után, egy héttel a 80. születésnapja elôtt elhunyt dr. Lányi Márton, a modern mammográfia magyarországi meghonosítója. Szívet cseréljen az, aki hazát cserél – de baráti kört ne! Özvegye július közepén telefonon keresett meg, hogy tud-e egyáltalán valaki Magyarországon férje elhunytáról. Magam nem tudtam róla, és az általam megkérdezettek sem értesültek a halálhírrôl. A nekrológokban kötelezôen ismertetendô életrajzi adatok ezúttal hiányosak. Bár az elhunyt felesége értékes adatokkal volt segítségemre, az Országos Gyógyintézeti Központ humánpolitikai osztályán nem találtak róla adatot, holott a „káderlapokat” a személyzeti osztályok gondosan megôrizték. Özvegye szerint önéletrajzot elvi okokból soha senkivel sem közölt. Haláláról az általam elérhetô radiológiai szaklapokban sem találtam hírt. Magam személyesen alig ismertem ôt, csupán néhányszor találkoztunk, akkor is csak rövid idôre. Megemlékezés gyanánt álljon itt annyi, amennyit a róla beszerezhetô adatokból össze tudtam állítani. Budapesten született, 1924. június 8-án. Eleinte írónak készült, szépirodalmi műveket írt, de újságírással is foglalkozott. Érdeklôdése késôbb mégis az orvosi pálya felé fordult, diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerezte. Már elsô munkahelye az Orvostovábbképzô Intézet volt, ahol eleinte nôgyógyászként dolgozott, majd áttért radiológusnak. Amikor az 1960-as években az Egan-technika Magyarországon ismertté vált, és Gershon-Cohen alapvetô közleményei elérhetôvé váltak, az elsôk között vezette be a mammográfia módszerét. Sok országot megelôzve 1963. szeptember 10-én végezte az elsô mammográfiás vizsgálatot. Rövidesen az eljárás legismertebb magyarországi szaktekintélyévé vált. Tapasztalatait rendszeresen közölte is, és 1964-ben, a II. Magyar Radiológus Kongresszuson ismertette elsô eredményeit. Számos közlemény után 1969-ben az akkori ismereteket rövid kompendiumban foglalta össze, amely az Országos Radiológiai és Sugárfizikai Intézet kiadásában, a Radiológiai Közlemények elsô szupplementumaként jelent meg. Ez volt a mammográfia elsô magyar nyelvű összefoglaló műve, a magyar mammográfusok elsô generációja ebbôl a könyvbôl merítette alapismereteit. Már ekkor felvetette az emlôszűrés szükségességét, és saját szűrési tapasztalatai alapján úgy nyilatkozott, hogy kellô technikai tökéletesedés után a mammográfia az emlôszűrés alapmódszere lesz. 1969-ben Nyugat-Németországba távozott, és Kölnben Hoeffken professzor munkatársa lett. Hoeffken professzor ekkor az európai mammográfia legmeghatározóbb egyéniségeinek egyike volt, egy nagy forgalmú rendelôintézet radiológiai osztályát vezette. Lányival való munkatársi kapcsolatuk rövidesen bizalmas barátsággá alakult. Ennek eredményeként jelent meg 1973-ban a Hoeffken–Lányikönyv, amely sokáig a mammográfia alapműve volt. Sikerében jelentôs szerepet játszott Lányi írói tehetsége, jó stílusérzéke, didaktikus érzéke. Késôbb a Köln közelében lévô Gummersbach kisvárosban önálló radiológiai intézetet alapított, ennek fô profilja ugyancsak a mammográfia volt. Itteni tapasztalatait a mikrokalcifikációk diagnosztikájáról és differenciáldiagnosztikájáról szóló, 1986- ban megjelent újabb könyvében foglalta össze. Világhíre egyre fokozódott, a nagy kongresszusok állandó résztvevôje volt, a mammográfia köztiszteletben álló szaktekintélyévé vált. Nyugalomba vonulása után Olaszországba költözött, rövid idô múlva azonban visszatért Németországba, és a München közelében lévô Bad Griesbachban telepedett le. Itt alkotta meg szellemi végrendeletének tekinthetô könyvét, a 2003-ban megjelent, az emlôbetegségek mammográfiás képérôl szóló, gazdag élettapasztalatát összefoglaló művét. Még megadatott számára, hogy ennek a könyvnek angol nyelvű változatát is sajtó alá rendezze. Ezzel tudományos életművét lezártnak tekintette, szeretett volna pihenni, művelôdni, szépirodalmat olvasni, hangversenyekre járni. A sors azonban – mint általában az intenzíven végigdolgozott élet után – másként akarta: agyvérzést kapott, majd egyre komolyabb szívpanaszai léptek fel. A Bad Griesbach-i kórházban érte a halál. Tudományos öröksége számbelileg nem nagy, tartalmában azonban jelentôs, mindig újszerű, érdekes eredményeket tartalmaz, szellemes elôadásmóddal. Nem adatott meg számára, hogy nagy intézetet vezessen, sok beosztottja legyen. Műveinek túlnyomó többségét „self-made man”-ként, egymaga alkotta meg. Három könyvén és az említett kompendiumon kívül a PubMed 40 közleményét említi, ezek túlnyomó többsége a mammográfiával, ezen belül a mikrokalcifikációk diagnosztikájával foglalkozik, a magyar bibliográfia még két, mammográfiával foglalkozó művét említi. Távozása után – tudomásom szerint – elôször 1988-ban járt ismét itthon, amikor a magyarországi mammográfia kezdetének 25 éves évfordulója alkalmából történt megemlékezés tudományos ülésének vendégelôadója volt. Másnap félnapos kurzust tartott a mikrokalcifikációk differenciáldiagnosztikájáról. Ez után magáncélból többször is járt Magyarországon, sôt, foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy itt telepszik le, erre azonban már nem kerülhetett sor. Az Orvostovábbképzô Egyetem akkori vezetésének merevsége miatt nem valósulhatott meg az a szándéka sem, hogy többnapos kurzust tartson Budapesten, pedig elôadóként is kitűnt jó stílusérzékével, magyar és német nyelven egyaránt szellemes elôadásmódjával. Tudományos elismerésekben nem volt része, szakmai téren azonban tekintélye vitathatatlan volt. Mindazok, akik ma Magyarországon mammográfiával foglalkoznak, közvetlenül vagy közvetve valamilyen formában az ô tanítványai. Hálával kell tehát gondolniuk rá mindazoknak, akiknek az emlôdiagnosztikával valamilyen kapcsolatuk van. Művei még sokáig idôszerűek, megállapításai alapvetôek maradnak. Alkotásai még évekig élni és hatni fognak. Nekünk, magyaroknak különösen nem szabad ôt elfelejtenünk, és ápolnunk kell emlékét. Hálával kell gondolnunk rá annak a sok ezer betegnek a nevében is, akiknek életét ez az általa bevezetett és világszínvonalon művelt módszer mentette vagy hosszabbította meg. Malraux szavai rá is érvényesek: „A cselekvés, egyedül a cselekvés igazolja az életet.”
dr. Göblyös Péter
|
